Megosztás

Facebook

Kategóriák

Étrendkiegészítők

Teák

Egészséges élelmiszerek, italok

Pékáru

Mosószerek, tisztítószerek, alapanyagok

Szépségápolás, higiénia

Holt-tengeri kozmetikumok

Aromaterápia

Könyv, CD

Rovarriasztók

Víztisztítók

Szappan- és krémkészítés alapanyagai

Egyéb

Paleolit táplálkozás

Ajándékötletek

Paleolit Receptek

Palacsinta torta

Mindig csak ámultam, amikor megláttam az amerikai …

Szilvás gombóc

Az egyik legnagyobb magyar kedvencünket készítettem el …

Churros

Mostanában egyre többször jött velem szembe ilyen-olyan …

Mindenmentes isler

Az isler kislánykorom legnagyobb kedvence.Rendszeresen …

Mindenmentes muffinvariációk

Én biztosan ezeket viszem, ha legközelebb vendégségbe …

A legegyszerűbben elkészíthető kókusztej

A nagy kedvenc a kókusztej, amely számos receptben a már …

Kit-Kat szelet

Gluténmentes, nyers, vegán, paleo, laktózmentes, …

BLACK & WHITE

Hozzávalók: 8 db tojás 3 evőkanál őrölt eritrit …

Sajtos omlós pogi és keksz

Hozzávalók – egy nagy tele tepsihez: A megadott …

Aszalt áfonyával töltött marcipán golyó

Hozzávalók: 40 dkg őrölt mandula 1 db narancs 4 …

Csokis mandulatorta

Hozzávalók: Tészta 4 tojás 20 dkg xukor …

Csokicipó

Hozzávalók – arányosan kevesebb, vagy nagyobb edény …

Spenótos paleo tortilla

Hozzávalók 4 fő részére: 40 dkg spenót 4 db …

Vöröshagyma (Allium cepa)

 

Vöröshagyma (Allium cepa)

Az egész északi, eurázsiai féltekén előforduló hagyma (Allium) nemzetségnek mintegy 300 faja ismert: a legnagyobb faj- és egyedszámban Közép-Ázsiában dísz- és haszonnövényként, főleg főzelék- és fűszernövényként vadon él. A Kárpát-medencében őshonos a Medvehagyma (Allium fursinum) a Fekete hagyma (Allium atropurpureum) és az Allium narcissiflorum. Turkesztánban őshonos a Turkesztáni hagyma (Allium karataviense), Havasi hagyma (Allium victorialis).

 Nálunk szórványosan előfordul a szőlőhegyek kedvelt növénye, a Kígyóhagyma (Allium scodoprasium) és a Nyári hagyma (Allium ampelloprasum). A vöröshagyma a legrégebben termesztett konyhakerti növények egyike: Kínában és Japánban, mint tápláléknövényt az ősi idők óta termesztik. Belső-ázsiai eredetű, onnan az Óvilágban gyorsan elterjedt: a Kínai Évkönyvek a Kr.e. III. évezredből  már említést tesznek róla, ott „csüngnek" olvasott jellel jelölik, ami arra enged következtetni, hogy ott a vöröshagyma régóta ismert és őshonos növény volt.

   Ugyanebből az időből Egyiptomból és Mezopotámiából számos vörös és fokhagymagerezd került elő. Az egyiptomiak „basal" vagy „bussul" néven ismerték/ismerik, szanszkrit nevei „palandu", „latarka", „sukandaka". A Hun Törzsszövetség tagjainak a „keng" és „takeng" nevű áldozati ételeknek egyik alapanyaga a vöröshagyma volt. A görögök „crommudinak"nevezték, Plinius caepának írta le és országonként különböztették meg (cyprium, cretense, samthraciae stb.)  Ugyancsak Plinius leírásából tudjuk, hogy a vöröshagyma Egyiptomban olyan becses volt, hogy a rómaiak nagy mulatságára, mint „istent" tisztelték - amúgy a hagyma már az első dinasztia idején is néptápláléknak számított.

    Jól ismerték a vöröshagymát az ókori görögök is, és közkedvelt eledele volt Róma lakosainak, bár a vagyonosabb rómaiak kerülték a hagyma fogyasztását, és emiatt a „hagymaevő" jelző meglehetősen pejoratív értelmezésben szerepelt. A Kárpát-medencébe feltehetően őseink hozták magukkal Belső- vagy Közép-Ázsiából. A hagyma hazai előfordulása a IX. századtól folyamatos: az ősi magyar ételkultúra legfontosabb alapanyaga.

   Magyarországon a középkorban éppúgy, mint a török időkben, nagy mennyiségben termesztették a hagymát. Sok írott forrással rendelkezünk a török időkből: az oszmán törökök az értékesítése után adót is szedtek. A korabeli összeírásokon adóként tüntették fel a hagymás kerteket - az un. „bosztán-kerteket". Népi táplálkozásunkban mindig nagy szerepet játszott: erről Bél Mátyás 1730-ban (p.227) így emlékezett meg : „A Magyarnak vöröshagymánál semmi sem lehet kedvesebb. Soknak ez a vacsorája és az ebédje, kivált, ha házon kívül, úton van". Ismert példabeszéd: „a Magyar tüzet eszik és iszik". Ám valójában oly kellemes ízű a magyarországi vöröshagyma, főként a fehér, hogy íze az almáét is felülmúlja.

    A sok-sok évszázados nemesítés eredményeként számos különböző nagyságú és alakú hagyma változatát állították elő. A hagyma alakja a hosszúkás, megnyúlttól a gömbölydedig mindenféle lehet, míg a buroklevél színe mindig hófehér, sárga, narancssárga vagy akár sötétpiros.
Változik a húsos pikkelylevelek színe, a hagyma eltarthatósága, beérési ideje valamint a zamatanyagok töménysége is.

   A vöröshagyma hatóanyagai: illóolajok, vitaminok, pektin, guvertin stb. Gyógyhatásai közül bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztőnek, vércukor csökkentésére és még sok gyógyító célra használják.

Használata igen sokoldalú, szinte alig van olyan leves, főzelék vagy hús, amelynek készítésekor hazánkban nem használnak vöröshagymát, de fiatal korában és egyes édes fajait nyersen is fogyasztják. Hungaricum a Makói vöröshagyma, amely minden más vöröshagymától megkülönböztethető jellegű, gazdag ízű és magas fűszerezési értékű.

A Makói vöröshagyma csontfehér színű, szárazanyag-tartalma kiemelkedően magas, 16%-os, szemben a többi hagymaféle 10%-os alatti értékével. Ez a magas szárazanyag-tartalom jó tárolhatóságot biztosít, beltartalmi értékét hosszú ideig, egész télen át megtartja, későn csírásodik.
A különösen magas allium-szulfid, C-vitamin-, peptid-, pektin- és cukortartalom, valamint a jellegzetes illat és csípősség együttese adja az egyedülálló kellemes ízt. A Makói hagyma sikertörténete az emberi szorgalom és a hagymával foglalkozó szegény emberek társadalmi-, gazdasági felemelkedésének a története. Sajátos magyar nemesítésű.
Jellemzője a közel gömb alakú, átlagosan 5-7 cm-es, nem túl nagy méret, azonban ez a hagymatest kifejezetten kemény és tömör húsú, a külső borítóhéj, pedig jól záródó, többrétegű, beérten sötétvörös színű.

   Győr-Moson-Sopron megyében - különösen a Kisalföldön - termesztett ezüstfehér és sárga színű Kisalföldi áttelelő hagyma. Őszi vetéssel termesztik, télálló, kissé lapított és alacsony - 10% körüli - szárazanyag-tartalmú, íze kiváló és kevéssé csípős.

   A fehér színű változatok húsa hófehér, de a borítólevelük vékony, ezért hajlamos a zöldülésre.
Az áttelelő hagymákat tavasszal zöldhagymaként és csemegehagymaként frissen fogyasztják.
Az áttelelő hagyma értékes vitaminforrás, jó ízű csemege: szinte minden ételhez felhasználható.

VÖRÖSHAGYMA A WEBÁRUHÁZBAN

 

vissza

Hozzászólások